Digitális könyvkultúra: a Morgan Könyvtár és Múzeum az Interneten

A New York-i Morgan Könyvtár és Múzeum nagyon jó példa arra, hogy egy érdekes tárgyi és művészeti gyűjteménnyel is rendelkező könyvtár hogyan léphet ki a megszokott keretek közül.

Az intézmény 1906-ban alakult J. P. Morgan magánkönyvtáraként. Már ekkor a gyűjtemény része volt néhány kézirat és ritka kötésű könyv. A mára kialakult gyűjteményt nem a mérete, hanem a különlegessége tette világhírűvé: hozzáértően megválogatott illusztrált kódexek és más középkori műalkotások mellett híres szerzők saját kezű kéziratai alkotják a gyűjtemény gerincét. Aki szeretné látni azt a darab papírt, amelyre Bob Dylan lefirkantotta a Blowin’ in the Wind szövegét, jó helyen jár. De Balzac, George Sand, Lord Byron vagy Charlotte Brontë kézírása is megtekinthető.

Sőt, ha valakit az érdekel, hogyan képzelte el Antoine de Saint-Exupéry a Kisherceg figuráját, megnézheti az ő rajzait is. De a zene területén is közelebb kerülhetünk a szerzők személyéhez: ritkaságszámba menő kollekciót őriznek például Beethoven vagy Mozart saját kezűleg írt kottáiból és dedikált librettóiból. Emellett a különleges könyvkötéseken, az ősnyomtatványokon és a grafikákon (Leonardo, Rubens, Dürer, Picasso stb.) van még hangsúly a múzeum anyagában.

Tehát főleg olyan tárgyakat gyűjtenek, amelyek a könyvkultúrában, az írásbeliség évszázados történetében játszanak fontos szerepet. Ezek pedig nem tartoznak a „művészetfogyasztás” népszerű attrakciói közé. Olyan alkotások ezek, amelyeknek közvetlenül, háttérinformációk nélkül csak a szépsége befogadható. A mélyebb jelentésük és jelentőségük megértéshez több segítségre van szükség, a néző gondos vezetésére.

Jól felépített kiállítási koncepcióval viszont izgalmas kultúrtörténeti utazás részese lehet az, aki közelebbről is megismerkedik ezeket a kincsekkel.

Nézzünk egy példát. A múzeum legfrissebb kiállítása Emily Dickinson költőnőről és műveiről szól, a 19. századi amerikai irodalomnak erről az autonóm csodájáról. Dickinson legendásan elzárkózva élt, családi és baráti körben viszont intenzív társas életet folytatott. A kiállítás ennek az intim világnak a tárgyi emlékeit állítja ki: arcképeket, a tapétát Dickinson hálószobájából, egy hajfürtöt – és mindenekelőtt a versek kéziratait.

Dickinson számára nagy jelentősége volt a kéziratoknak. Szívesen ajándékozott saját kézzel írott verset a hozzá közel álló embereknek. Különleges helyesírása, apró játékai (pl. a szöveg közepébe ragasztott újságkivágások) és a különféle papírok látványa olyan bensőséges és törékeny atmoszférát teremt a versek befogadásához, ami igencsak illik ehhez a költészethez.

Mivel a Morgan Könyvtár és Múzeum a digitalizálás egyik élharcosa, a tárgyi kiállítást online galériával egészítették ki. Itt Emily Dickinson kéziratai láthatóak, mellettük gépelve is megjelennek a versszövegek, és egy kortárs költőnő, Lee Ann Brown felolvasásában hallhatjuk is őket. Érdekes látni, mennyire másképpen hatnak a lefotózott tárgyak, például a hajfürt a virtuális térben: azt a közelséget és személyességet teremtik meg, ami éppen hogy hiányozni szokott az internetes közegben. Ezzel pedig fokozzák a versek intenzív hatását.

A múzeum régóta ápolja azt a hagyományt, hogy az egyes kiállításaihoz online kiállítást is készít. Ezek – bár maguk a kiállítások már rég lezárultak – továbbra is megtekinthetők a múzeum honlapján. Virtuálisan kézbe vehetünk például egy gipszmaszkot, amely George Washingtonról még életében készült, forgathatjuk, belenagyíthatunk a legapróbb ráncig. Számos izgalmas középkori és reneszánsz kéziratot böngészhetünk végig az elejétől a végéig, olyan részletességre nagyítva, amire élőben nem is lenne lehetőségünk. Gospelgyűjtemény, imakönyv, harcászati leírás: a legváltozatosabb egyházi és profán témák közül válogathatunk.

De nemcsak a témák sokfélék, hanem az alkalmazott eszközök is. A kiállítás anyagától függően hol hangfelvételek, filmrészletek, hol komplex multimédiás anyag egészíti ki a digitalizált tárgyak látványvilágát. Az Alice Csodaországban 150 éves múltjáról szóló online kiállításon filmrészleteket láthatunk és a regény által inspirált zeneszámokat hallgathatunk. Az „állatok és művészek” tematikájú kiállítás vizuális anyagát művészekkel készült interjúk egészítik ki, amelyben az állatokkal való kapcsolatukról vallanak. Meghallgathatjuk, hogyan mondja el Jeremy Irons A tigris című William Blake-verset. Emellett több kiállításnál is találunk kurátori „oktatóvideókat”, amelyek mintegy kézen fognak, és virtuálisan körbevezetnek a kiállításon vagy egyetlen digitalizált mű egyes részletein.

Ez online anyag is jól mutatja, hogy a digitalizálás révén mennyi kreatív lehetőség nyílik arra, hogy a kiállított anyag még közelebb kerüljön az iránta érdeklődőkhöz. A multimédiás megközelítés és a jó minőségben nagyítható, manipulálható képek áttörik a falakat a néző és a műalkotás között. A tárgyak szemlélője minden eddiginél több és könnyebben befogadható segítséget kaphat az adott alkotás megismeréséhez, de közben saját maga irányíthatja ezt a folyamatot.

Itt böngészhet az online kiállítások között.

Ez itt Költő volt –
A Költő bámulatos
Jelentést szűröget le
Banális értelmekből –
Rózsaolajat roppant mennyiségben

A megszokott fajtákból
Melyek az ajtónál haldokolnak –
Álmélkodunk, hogyhogy nem mi magunk
Vontuk ki a szirmokból – már azelőtt

A Képek – Feltárója –
A Költő – Ő az –
Arra ítél, hogy mi viszont –
Mint szegények kárhozzunk el –

Örökségét – melyről csak sejtelme van –
Fosztogathatják – Őt kár nem éri –
Ő Maga – Magának – a Vagyon –
Ő Időn kívüli –

(Emily Dickinson verse Szőcs Géza fordításában)

Oszd meg: Facebook Google Plus Email

Írj egy kommentet

Használhatod ezeket a tagokat:: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>