A fényképezés története bélyegeken

A Magyar Fotográfiai Múzeumnak van egy kicsi, de különleges gyűjteménye a hatalmas anyagán belül. Nem fotók. Bélyegek, amelyek a fényképezés történetéből villantanak fel egy-egy izgalmas aspektust. Olyanokat is, amelyeket már elképzelni sem tudunk ma, amikor a digitális fényképezés az egyik leghétköznapibb tapasztalatunk.

A Tripont és a Fotográfiai Múzeum 2017-es együttműködésének köszönhetően ez a fotótémájú bélyeggyűjtemény most már digitálisan is létezik, mégpedig olyan minőségű fényképeken, hogy még a nyomdatechnika változása is követhető rajtuk. De ha már a kezünkbe került ez az érdekes kollekció, nem álljuk meg, hogy ne mutassunk meg pár darabot belőle. Következzen a fényképezés rövid története – bélyegképeken!

 

1989: 150 éves a fényképezés

Ez az 1989-es XXX bélyeg a fényképezés feltalálásának kerek jubileumát ünnepli. 1839-ben történt ugyanis, hogy a Francia Akadémián bejelentésre került J. N. Niépce és L. Daguerre találmánya, a dagerrotípia, majd az Akadémia ülésén ismertették is az eljárás részleteit. Természetesen bőven megvoltak az előzményei – és a versenytársai is. A lyukkamerával való képalkotásról már Kr. u. 900 körül készült feljegyzés, arra pedig, hogy az ezüstsók fényérzékenyek, már az 1700-as évek elején rádöbbent egy J. H. Schulze nevű német vegyész. Az 1800-as évek elején többen is megoldották azt, hogy hogyan lehet rögzíteni a camera obcura belsejébe vetült képet. W. H. F. Talbot pedig már 1839 januárjában bemutatta a brit Royal Society előtt saját – technikailag más utat jelentő – eljárását, a talbotípiát, azonban szabadalmi megkötések miatt az nem terjedhetett el. Ahogy Niépce nevére se igen emlékszünk, pedig a dagerrotípia kidolgozása leginkább az ő munkája volt, nem Daguerre-é.

 

1898: I. amatőr fotográfiai kiállítás Nürnbergben

A fényképezés történetében fontos szerepet játszanak a kiállítások, amelyek megismertették az érdeklődő nagyközönséggel a fényképészek munkáit, és bemutatták az optikai eszközökkel és vegyi anyagokkal foglalkozó cégek legújabb termékeit. A kiállításokon díjakat is osztottak a kimagasló teljesítményekért. 1915-ig sokszor lehetett látni a fényképek hátoldalán vagy az érintett cégek levélpapírján ezeknek a díjaknak a jelképeit. De kik fényképeztek az első évtizedekben? Kezdetben számos művész az utolsó fillérjét is odaadta egy fényképezőgépért, azt remélve, hogy a portréfényképezésből jobban megélnek majd, mint a festészetből. És már az 1850-es évek közepére létrejöttek az első fényképészeti egyesületek, ahol fotográfusok és az új művészeti ág iránt érdeklődők információt cseréltek az új technikai megoldásokról és más fotósok műveiről. Ekkor alakultak meg az első tematikus magazinok is.

 

2013: 100 éve született Robert Capa

Ez a 2013-ban kiadott bélyeg Friedmann Endre Ernő, alias Robert Capa születésének 100. évfordulójára készült. Robert Capa a magyar fotográfia egyik legvagányabb, önmagát legtudatosabban felépítő fotográfusa volt, aki minden mítoszépítése mellett valóban vásárra is vitte a bőrét a spanyol polgárháborúban, a második világháborúban, Kínában, Vietnamban. Haditudósítóként azt az elvet vallotta, hogy „ha nem elég jók a képeid, az az oka, hogy nem voltál elég közel”. Karrierjét sok kortársához hasonlóan nem Magyarországon futotta be. 1931-ben Németországba költözött, mivel baloldali politikai tevékenysége miatt jobb volt elhagynia az országot. 1939-ben pedig anyját és öccsét követve Amerikába emigrált. A képei nemcsak dokumentumértékükkel, de erős érzelmi hatásukkal is megragadják a nézőt. John Steinbeck szerint „Capa tudott nézni és tudta hasznosítani azt, amit felfedezett. Egy gyermek arcán tudta ábrázolni egy egész nép gyűlöletét.” 1954-ben vesztette az életét Indokínában – aknára lépett.

 

1916: Hadifénykép-kiállítás Budapesten

Az első világháború idején a számos családot érintő veszteségeket közadakozással is próbálták csökkenteni. Az elesett katonák özvegyeinek és árváinak javára történő jótékonykodás egyik elterjedt módja volt a hadikiállítások szervezése. A margitszigeti hadikiállításon például a frontról hazahozott emléktárgyakat és fegyvereket nézhetett meg a nagyközönség, a belépőjegyekkel és szuvenírekkel pedig az erdélyi hadikárosultakat támogatták. Volt hadirepülőgép-kiállítás is. A Nemzeti Szalonban a fronton, illetve katonákról készült fényképeket tekinthettek meg. A hátországban élők így alkothattak fogalmat a háború közvetlen élményéről – még ha nem is a maga teljességében, mert a kiállítások propagandacélokat is szolgáltak.

 

1909/1910: Ernemann-fényképezőgép

A drezdai Ernemann-cég 1989-ben kezdett fényképészeti eszközüket gyártani, 1890-től már gőzerővel – szó szerint, ugyanis ekkor látták el gőzmotorokkal a gyárat. Az első évtizedben csak a fakamerák fa alkatrészeit gyártották, de a 20. század elejére már az összes többi alkatrészt is, sőt, a mozifilmek vetítőgépeivel is foglalkoztak. Felfedezték az amatőr fotósokat is mint célközönséget. Az első világháború alatt gépfegyver-kamerát gyártottak. A katonák is nagy érdeklődést mutattak a zsebre vágható, kompakt gépek iránt, sokan vittek magukkal fényképezőgépet a frontra. Az Ernemann-cégnek a háború utáni nagy német infláció is jól jött, mert alacsony áron exportálhatták a termékeiket. Legendás fényképezőgépük volt az Er-Nox/Ermanox, amellyel a gyors és nagy objektívnek köszönhetően még gyéren megvilágított helyen is lehetett fényképezni. 1926-ban a cég összeolvadt két másik vállalattal, így jött létre a Zeiss Ikon.

 

1950: Photokina

A nagy nemzetközi fényképészeti vásár, a Photokina először 1950-ben került megrendezésre Kölnben a Német Fotószövetség kezdeményezésére. A vásár 1966 óta rendszeres időközönként, kétévente várja a fotózás szerelmeseit. Eleinte mindenki számára nyitott rendezvény volt, majd 1974 és 1988 között szakkiállítássá szűkítették, ami a látogatottság komoly visszaesésével járt, viszont külföldről is vonzani kezdte a profi fényképészeket és az érintett cégeket. A ma a „World of Imaging” szlogen alatt futó vásár népszerű kísérőprogramokkal jár együtt: workshopokkal, kiállításokkal, fotózásokkal. 1988-ban itt volt látható a világ leghosszabb, 1300 méter hosszú fotókiállítása.

 

1999: A fényképezés nagy alakjai

1999-re, amikor ez a bélyegsorozat napvilágot látott, a fényképezés már több mint 150 éve határozta meg az emberiség látásmódját. Mégis a 20. század első néhány évtizedének a fotósai azok, akik a művészi fotográfiára máig érezhető hatást gyakoroltak. Ez a sorozat őket mutatja be. Nadar a 19. századi hőskor jellegzetes kísérletező figurája volt, aki az archaikus fotótechnikákon túl a villanyvilágítást és a léghajózást is az elsők között fedezte fel. Eugéne Atget a 20. század elején akkor már régimódinak számító technikával fényképezte Párizs épületeit, utcáit. Lírai dokumentarizmusának hatása máig visszaköszön a street fotográfiában és a városi fényképezésben. Jacques-Henri Latrigue gyermekként, naivan, de nagy odaadással kezdett fényképezni, szabálytalan, mozgalmas képei a század közepén váltak ismertté, mellesleg erős kurátori szerkesztéssel. Henri Cartier-Bresson olyan mély humanizmussal és tökéletes szerkesztéssel ábrázolta a banális semmiségeket, hogy azok komoly súlyt kaptak, Brassai pedig Párizs életének a még kopottabb, még kiszolgáltatottabb rétegeibe szállt le.

 

Szerző: Cziglényi Boglárka

Oszd meg: Facebook Google Plus Email

Írj egy kommentet

Használhatod ezeket a tagokat:: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>